Volt valahol egy elképzelt világ, melyben két ifjú tini szerelméről van szó. Szép dolog a szerelem de ők természetesen nem rózsaszín felhősen élik meg. Boldogok egymás melett és mindig féltik, szeretik egymást. A fiú egy csendes, visszahúzódó kis szeméyliség. A lány pedig majdnemhogy az ellentéte. Van, hogy sokat beszél de néha csendbe is tud lenni. Ámbár a lényeg a történetben az, hogy van egy kellemetlenül furcsa szokása a fiúnak....Haza fele biciklizés közben fülhallgatóval hallgat zenét. Nos ez egy olyan kis vidék ahol alig van forgalom. Kevés a kocsi és egyéb közlekedés. A lány félti mindig a szerelmét, hogy véletlen elütik. De bízik benne, mert tudja,hogy szereti :) . A lány próbálja figyelmeztetni, hogy azért figyeljen másokra is :). Egy nap viszont amikor a lány elengedte a fiút akkor is persze a fülest belette fülébe a zene hallgatáshoz. A fiú az nap nem hívta fel a lányt. A lány tudta, hogy barátja dolgozik és majd később hívja.... De hiába várta a hívást.... másnap reggel értesült róla, hogy " Az elképzelt falu felé bevezető utszakaszon ütöttek el egy biciklist aki könyebb sérülésekkel túlélte, a mentők képezelet városba vitték. " A lány ezt meghallván rohant a barátjához, és kérdezgette az orvosokat és a családot, hogy mi történt.... Senki nem szólt semmit... A fiú édesanyja egy kissebb levél formát nyújtott a lány kezébe... a lány megijedt... a levél tartalma így nézett ki:

" Kedves lány  , egyetlen drágaságom. Nem én voltam a hibás a baleset következtében, hanem a kocsis... Én szépen haladtam, zene és füles nélkül az úton, rád hallgatva, figylemmel néztem az utat.  Tudod, nem akarom, hogy elveszítsük egymást mert nagyon fontos vagy nekem. Szeretném ha tudnád, hogy nagyon szeretlek és remélem eljössz hozzám a kórházba. Szeretőd: A fiú"

A lány ezután meglátta, hogy az orvos örömmel bólint rá, hogy bemehet a fiúhoz. A lány rá mosolygott a fiúra és megpuszilta. Lány: " Köszönöm, hogy hallgattál rám, szeretlek drágám. Fiú: Én is szeretlek. Lány : Tudom de csss pihenj csak életem." A lány ott maradt melette még tehette és pár nap múlva már újra együtt mentek ide-oda. Fiú szabadon megszólalva." Ez egy szép tanulság volt . Lány: igen, látod ilyen ha hallgatunk valamire vagy valakire..."